A Crazy English elképzelése pár éve Li Yang kínai származású mérnök és angoltanár ötlete alapján született meg. Ennek a szokatlan tanítási módszernek az a lényege, hogy a tanulók random angol szavakat és kifejezéseket kiabálnak. Az együttes őrület azért fontos ebben a módszerben, mert a kínai tanulók általában nagyon szégyenlősek, visszafogottságuk a kultúrájuk hozadéka. Az angol tanulás után mégis hatalmas a kereslet az országban, hiszen az utóbbi években Kína egyre inkább nyit a külföldi piacok felé. Az üzleti angol mellett a turisztikai angol is elengedhetetlen, mert egyre több látogatót engednek be féltve őrzött országukba!
Háttér
Mielőtt véleményt alkotnánk ennek a módszernek a hasznosságáról, vegyük figyelembe, hogy Kínáról van szó! Ez a mérhetetlen kultúrával rendelkező gigantikus létszámú ország a mai napig zárva tartja kapuit. A turisták még mindig csak korlátozott létszámban látogathatják az országot. Viszont, ha valaki sokat utazik, akkor lépten-nyomon kínai turisták tömegébe botlik, akik örömmel fedezik fel a világot, és viszik haza a számukra idegen és új tapasztalatokat.
Az angol tanulás a kínai oktatási rendszerben
2012-ben volt szerencsém kijutni Oxfordba egy 2 hetes továbbképzésre. A képzés időtartama alatt egy angol családnál voltam elszállásolva két kínai tanárnővel. Az otthoni étkezésekkor találkoztam velük főként, mert nekik külön kurzust szerveztek. Ötvenen érkeztek Oxfordba, míg én egyedül voltam magyar a csoportunkban lengyel, spanyol és francia csoporttársakkal. Már az elképzelés is érdekes volt, hogy milyen lehet 50-ed magammal végigkorzózni Pekingtől Oxfordig, vagy bárhol, de nekik ez meg sem kottyant!
Néhány nap eltelt mire feloldódtak, és nyitottabban kezdtek beszélgetni velem és a családdal. Többek között kérdeztem tőlük, hogy milyen egy angolóra náluk, és hány gyermeket tanítanak egy csoportban? A válasz sokkoló volt számomra. 50 gyermek ül egy angol nyelvórán! Az én osztályaimban 7-14 tanuló közötti az átlagos létszám. Az első kérdésem rögtön az volt, hogy hogyan tudnak szóban gyakorolni? Az elgondolás is drámai volt, hogy 50 gyermeknek egyenként csak 1-1 kérdést tesznek fel! Elmegy vele a fele óra! A válasz az volt, hogy nem beszélnek, csak írnak és olvasnak. Döbbenet! A világ azon részén a száz fölötti osztálylétszám sem meglepő! Gyakorlatilag tömegeket kell tanítani.
Éppen ezért alakulhatott ki az a helyzet, hogy a kínai tanulóknak a nonverbális kommunikáció lett az erősségük. Ha „csak” 50 gyermek van egy tanteremben, akkor a fegyelem és a csend elengedhetetlen, bármilyen tantárgyról legyen is szó. A szóbeli kommunikáció viszont csak úgy fejlődik, ha hangosan gyakorlunk.
Ez Magyarországon is probléma, talán azért, mert a mi oktatásunk sem igazán beszédközpontú. A gyerekek egyszerre kezdenek írni, olvasni és beszélni, ez pedig abszolút nem a természetes elsajátítás. Az angol, vagy bármely nyelv oktatása során a kommunikáció központú képzésre kell törekedni.
A beszéd gyakorlása pedig a helyes kiejtés szempontjából is nagyon fontos, feltéve, ha a tanár is jól beszél! Ezért Kína rengeteg pénzt fordít manapság a nyelvoktatásra. Ez egy nagyon hosszú távú befektetés részükről, habár a fejlesztésekhez és a felzárkózáshoz nélkülözhetetlen.
A Crazy English röviden
„By shouting out loud, you learn” a mottója a Crazy English módszernek. Ehhez viszont az kell, hogy a tanárnak is jó legyen a kiejtése és a random helyett legyen benne egyfajta koncepció. Ezt a módszert sokan kritizálták már, nem véletlenül. Még Kínában is fenntartásokkal fogadták ezt a programot, de számomra már az is előrelépés a részükről, hogy mernek újítani!
A nyelvtanulás együtt jár a komfortzóna elhagyásával.
Ha abból indulunk ki, hogy mindenféle gyakorlás előreviszi a tanulni vágyót az angol tanulásban, így ez sem lehet haszontalan! Tanításkor és is alkalmazom ezt a módszert, habár régen még nem tudtam, hogy neve is van. A feladat az, hogy először suttogva, majd közepes hangerővel és végül kiabálva kell 1-1 szót mondani. Nagyon kicsiknél jó ez a feladat, mert viccesnek tartják, és imádnak üvölteni, valamint kamasz kor körül, amikor gátlásossá válnak a tanulók.
A Crazy English elnevezése nem az őrület negatív értelmezésében, hanem inkább arról szól, hogy teljes szívből, erőteljes érzelmekkel felfűtve viszonyuljunk nem csak az angol tanuláshoz, hanem mindenhez, amit csinálunk! Ez a kicsit sem őrült gondolat nálam biztosan célba talált.
Kép: [forrás]
További BLOG bejegyzések